2010. február 4., csütörtök

Betty Mahmudi: Lányom nélkül soha

Ez a könyv egy anya története, aki bebizonyította, hogy az anyai szeretetnél erősebb dolog nem nagyon létezik. Betty egy kudarcba fulladt házasság után ismerkedett meg a szimpatikus iráni orvossal, akit mindenki csak Mudinak hív. Több év udvarlás után összeházasodtak, gyermekük is született, egy kislány, Mahtab. A férfi ráveszi Bettyt, hogy látogassanak el két hétre Iránba. A nő nagy nehezen rááll a dologra, de nagyon rossz érzésekkel száll fel a Teheránba tartó gépre. Teljesen más világba csöppennek, Iránban mindenütt Amerika ellenes eszmék élnek. Ő itt a gyűlölt amerikai nő. Betty nem találja helyét, alig várja, hogy leteljen a két hét és haza mehessenek. Ráadásul édesapja súlyos rákbeteg, betegségének utolsó stádiumában. Csakhogy Betty félelmei beigazolódnak. Mudi és népes családja úgy dönt, hogy ott maradnak Teheránban. A nő teljesen kétségbeesik, hiszen útlevelét elvették, ráadásul egy olyan országban van, ahol ő ellenség. Itt a nőknek nincs szavuk, a gyermek kizárólag az apát illeti meg. A fanatikus siíta irániak mocskosak, büdösek, igénytelenek és durvák. És hogy itt kelljen leélnie az életét a kis Mahtabbal? Szó sem lehet róla. Az életét kockáztatva szervezi a szökésüket. Eközben rengeteg borzalmat kell átélnie: a férje agyba-főbe veri, elszakítja imádott kislányától, minden lépésére figyel valaki. Iráni nőként kell élnie az életét mantóba, ruszáriba és csadorba burkolva. Bámulatos, hogy mire képes az ember, hogy megvédje a gyermekét. Betty egy igazi bátor és okos nő, aki egy pillanatra sem veszítette el a józan eszét. Másfél évet bírt ki egy olyan országban, ahol a nőknek halálbüntetés jár a fogamzásgátlásért, ahol egy embert hat év börtönre ítéltek rendszer ellenes gondolataiért!!! Ahol egy évben egyszer fürdenek, ahol a nőknek annyi joguk sincs mint egy bolhás kutyának és ahol a kislányokat is már arra tanítják az iskolában, hogy "halál Amerikára".
Elborzaszt, hogy a 20-21. században létezik még ilyen hely a világon. Hogy ezek a nők mindent eltűrnek, alázatos kutyaként szolgálják urukat és parancsolójukat. Ezeket az embereket már egészen pici koruktól fogva fanatizálják és elbutítják. Eredményesen...
Néha olyan dühöt érzetem, hogy bárcsak minden ilyen nemzet tűnne el a föld színéről. Én mindenki számára kötelezővé tenném ezt a könyvet!
10/10

5 megjegyzés:

Andi76 írta...

Azért nem minden iráni ilyen, ugye tudod?
És rengeteg ilyen férfi van itt Magyarországon is aki veri a feleségét :(
Ezzel a könyvvel az a baj, hogy egy amerikai nő írta és ő nagyon elfogult...
Én kétszer is olvastam, a filmet is láttam és ha Betty csak egy kicsit is észnél van, nyilván nem megy Iránba és már Amerikában észrevehető volt, hogy a pasi nem normális.

Betty Mahmudi (ráadásul mindezek ellenére megtartotta a férfi családjának nevét, fura ? ) második könyve talán még szívszaggatóbb...

Melinda írta...

Sajnos, a második részt még nem sikerült elolvasnom:( Keresni fogom a könyvtárban:)

Hegyi írta...

Persze tudom, de a legtöbb ilyen. Egyébként nem tartotta meg a nevét, álnéven él, ezt le is írta a könyv végén. Fél a megtorlástól. Azt is leírta, hogy mielőtt kiutaztak, ő elment az ügyvédjéhez, aki azt mondta, ha elválik és a férfi magával viszi a kislányt, akkor a nőnek esélye sincs,mivel Iránban a férfit illeti minden. Így inkább ő is utazott, hogy ott legyen, ha valami történik. És történt. Sajnos.

Almost Zed írta...

Szia!
Bocsi az offtopicért, de nem találtam más elérhetőségedet.
Erről van szó:
http://konyvelmenyeim.blogspot.com/2010/02/kreativ-blogger-dij.html

Jemábel írta...

Több, mint 10 éve olvastam a könyvet, de emlékszem nagyon meghatározó élményem volt. Nagyon tetszett, ha ugyan lehet ilyet írni ilyen témára.

Nehéz elképzelni nekem is, hogy semmit nem vett észre a férje eme jellemvonásából, míg Amerikában éltek, de hát nem látok bele.