2009. május 5., kedd

Rajaa Alsanea: A rijádi lányok

2007-ben a Telegraph maganize-ban olvastam erről a regényről először. Az újságot Írországban élő öcsém hozta haza és egyből elolvastam ezt a cikket mert mindig is vonzottak a keleti témák, az elnyomott muszlim nőkről szóló történetek. Rengetegsok könyvet is olvastam a témában (azért Germanus sem maradt ki!).
Ez a regény valahogy mégis kilóg a sorból és nem biztos, hogy el tudom mondani miért. Tartalomra nem mondott újat, de a stílusa, szerkezete, írónője merészsége megfelelő arányban adagolva valami egészen eredetit produkált.
A könyv úgy van megszerkesztve mintha egy ismeretlen lány írná interneten a történeteket, rendszeresen adagolva, levél formájában. Egy idő után én is függeni kezdtem ezektől a "levelektől" és alig vártam az estének azokat a pillanatait amikor már elaludtak a gyerekek és én odaülhettem az olvasólámpa mellé, hogy belemerüljek az éppen aktuális részbe.
A szereplők idővel mintha az én barátnőimmé is váltak volna ahogy egyre több apróság, intimitás feltárult az életükből.
A könyv négy barátnő kb. 6 évét öleli fel. Michelle, Lamees, Gamrah és Sadeem. Mind a négyen a szaúdi elithez tartoznak, sok mindent megengedhetnek maguknak összehasonlítva az alacsonyabb rétegekből származó lányokkal, mégsem szabadok, mégis rengeteg korlát közé szorítva élnek. De, és ez valahogy most kristályozódott ki a számomra ők sem vágynak másra, mint a nők bárhol a világon: a szerelemre. Arra a szerelemre amit ők választanak! A fent említett cikkben Rajaa elmondja, hogy sajnos az ő világukban a házasságok mindössze 25 %-a szerelmi házasság. A könyvben is kitűnik, hogy annak van könnyebb sorsa, több lehetősége akinek a szülei vagy vegyes házasságban élnek (a nő pl. amerikai) vagy nem szigorúan szaúdi eredetűek. Ott már engedékenyebbek a családtagok és előfordulhat, hogy a nő választhat. Egyébként nem lehet kibújni a családi nyomás, a szokás, a hagyományok elől. A szabályok alól pedig semelyik esetben sem. Hiába tanulhatnak, élhetnek Amerikában, Angliában viszonylag szabdon, hazatérve fel kell ölteni az abayát (a feketel leplet mely eltakarja őket a nemkívántos tekintetek elől).
A négy lány, négy különböző természet. Michelle a lázadó, Lamees az optimista, Gamrah az elnyomott és Sadeem az álmodozó. Mindannyian tanultak, de a család amelyből származnak erőteljesen meghatározza életüket. A hat év alatt betekintést nyerhetünk apró titkaikba, életükbe, abba, hogy igyekeznek élni a szaúdi lányok ebben az évezredben, a haladással, de mégis vallásosan, szabadon, mégis függve és ki nem szabadulva.
Nem zárul teljes hepienddel, nem is zárulhat de felcsillantja a reményt, hogy ha lassan is de lehetnek változások... az időt nem lehet megállítani... de ahogy Michelle megjegyzi, nem is feltétlenül a fériak tehetnek arról ha gyávák kiállni a szerelmükért és képesek elhagyni azt akit szeretnek azért akit a családjuk választ, hanem maga a család, maga a hagyomány amely ezt kikényszerítit és a tradíció amivel szembeszállni csak hatalmas bátorsággal lehet. És mint tudjuk ez a fajta bátorság (szerelmemért feláldozom a hazámat/vallásomat) nem a férfiak sajátja.
Olvassátok ezt a könyvet nyitott szívvel és megértéssel! Ami engem kicsit szíven ütött a regényben, hogy azt hittem - naívul -, aki egy felső körbe tartozik - legyen bár szaudi - de ennél jóval több dolgot megengedhet magának. Hát nem. Vannak lehetőségeik, amikről mi csak álmodunk, de választásuk... az nincs.

10/10


A + poén, hogy a könyvet neten sikerült megrendelnem, postaköltséggel együtt kétezer forintért.

Nincsenek megjegyzések: